Világszám

Nyár van, végre. Előkerülhetnek a papucsok, szandálok és talpalávalók.

Én ma a szoknyám mellé egy pántos kis papucs mellett döntöttem. Könnyű és szellős. És csúszós, de cefettül.
Erre akkor jöttem rá, amikor (miután már vagy fél órája próbáltam kiizzadni azt az óminózus két betűs helyre valót) sürgősen, szinte rohanva próbáltam kijutni a folyóson lévő illemhelyre. Ott azonban korábban takarítás, felmosásnak látszó tevékenység történt. Kedvenc takarítónénik valószínűen ínhüvelygyulladásban szenvedhetett, mert elég slendriánul csavarta ki a felmosót, konkrétan Velencei tó mennyiségű tócsák díszelegtek a járólapon. Én ezt viszont csak már akkor tapasztaltam, mikor az ajtót sietősen kivágva, és a folyosóra lépve elegánsan előadtam a napi magánszámom. Csodaszép leszúrt Rittberger lehetett volna...ha
nem fenékre érkezem. A kollégáim nagyon együttérzőek voltak ám, sírtak velem...

....a röhögéstől :D

(2011)