Üzenet a fanyalgóknak.

Kedves TE! (Nem merlek honfitársamnak hívni, mert - ha egy csöppet sem jut el a szívedig az az érzés, hogy most igenis jó magyarnak lenni - még véletlenül megsértenélek...)

Igazad van, nem kell hasra esni egy kis győzelemtől és egy „kiszenvedett” döntetlentől. Még csak elszállni sem kell magunktól, sőt abban is igazad van, hogy ettől nem lesz olcsóbb a kenyér a boltban.  Egy valamiben azonban nincs igazad. Hogy felesleges eufóriát érezni ezekben a napokban. Tudod miért? Mert egyszerűen MI jól érezzük magunkat ebben az eufóriában. Te, aki reggel savanyú ábrázattal kelsz és mész be a nagyon utált munkahelyedre az általad lenézett kollégák közé, hogyan is érthetnéd, hogy nekünk ezekben a napokban szebben süt a nap, a munka gyorsabban telik, a csoki édesebb, a sör hidegebb... Mi élvezzük a régóta várt – 44 éve! Fel tudod fogni?! –  sikereket. Igen, sikerként éljük meg, hogy a válogatottunk nem a boxzsák szerepére van kényszerítve, hanem egyenrangú ellenfélként léphet pályára egy rangos tornán. És nekünk tetszik a válogatott játéka, mert igenis időnként csak ámulunk és bámulunk, hogy „jééé, Ők ilyet is tudnak?”  Tudod, 44 év csalódását pótoljuk be most, 44 év elmaradt mámorát isszuk magunkba és kiélvezzük maximálisan ezeket a pillanatokat. Igen, vannak köztünk olyanok is, akik eddig még soha nem néztek végig egyetlen mérkőzést sem. De most érzik, hogy valami olyasmi történik, ami miatt érdemes együtt tombolni a tévék, kivetítők előtt és kint a helyszínen. De persze, te ezt nem értheted. Ülsz a sötét kis szobádban egyedül, sorozatokat nézve nyomkodod a távirányítót, trollkodsz az interneten, miközben a barátaid – már ha vannak – egymás nyakába borulva, könnyes szemmel üvöltik a világba, hogy Ria-Ria-Hungária! És tudod mit, tényleg nem lesz ettől olcsóbb a kenyér. Viszont ezekben a napokban még a MAGYAR kenyér is sokkal finomabb! Nekünk!

És még valamit tudnod kell. Hiába próbálod pejoratív hozzáállásoddal rontani a hangulatunkat, nem fog sikerülni. Mi ettől még jól vagyunk, csak te szenvedsz. De adok egy tanácsot – lásd kivel van dolgod! Holnap délután próbáld ki, fogj egy sálat, vagy vegyél fel valami piros fehér zöldet. Tekerd fel a hangerőt a tévén, tegyél magad elé sört vagy szotyit. (Csak hogy a sztereotípiáknál maradjunk.) És vonatkoztass el a stadionépítésektől, a kórházak állapotától, de még a kenyér árától is. Egyszerűen élvezd! Hallgasd a több tízezer torokból zengő magyar Himnuszt, nézd a fiúk elszánt arcát, küzdelmét..., és ha továbbra sem fog meg egy icipicit sem a hangulat, akkor ásd el magad, mert menthetetlen vagy.