Szükség van-e bakancslistára?
"Ne álmodd az életed, éld az álmodat!"
A Bakancslista c. film a vágyaink megvalósításáról szóló - szinte valódi - tanmese. Morgan Freeman egy nincstelen autószerelőként, Jack Nicholson pedig milliomosként kerül ugyanabba a kórterembe, tüdőrákkal. Egyiküknek sincs sok ideje hátra, s bár eltérőek a jellemeik, úgy döntenek, megírják saját listáikat a meg nem valósított álmaikról és együtt viszik véghez, amíg még van rá idejük. Súlyosbodó betegségük ellenére mindent megcsinálnak, ami a listán szerepel, mielőtt a halálos kór legyőzné őket. Remek, elgondolkodtató film. Érdemes megnézni, ha valaki még nem ismeri.
A „bakancslista” tehát azoknak a dolgoknak a listája, amiket az ember még az előtt meg akar tenni, még az előtt el akar érni és még az előtt meg akar tapasztalni az életében, mielőtt feldobná a talpát - rajta a bakanccsal :) Nem tudhatjuk, mikor jön el ez a nap, ezért nem halogathatjuk dolgainkat, vágyainkat és álmaink megvalósítását. Senki nem él örökké, még ha sokszor ezt el is feledjük.
És bizony hajlamosak vagyunk elfeledni a vágyainkat is. Emlékszünk még, hogy a kicsi gyermekkorunkban hányszor mondtuk büszkén, hogy majd ha nagy leszek ezt meg ezt csinálom, ide meg ide megyek. Elmentünk? Megtettük? Átéltük? Egyáltalán emlékszünk még rá, mit szerettünk volna véghez vinni? A mindennapi életünkben rengeteg külső hatás ér bennünket. A reklámok, az ismeretterjesztő filmek, utazásaink, híradások, baráti beszámolók során hányszor mondjuk sóhajtva, hogy de jó lenne…de szeretnék…szívesen csinálnám… Hát miért is nem tesszük meg?
Tegyük meg! Sőt, írjuk össze. A leírt sorok még inkább rögződnek az agyunkban, ott marad a tudatalattinkban így biztosan nem felejtünk el semmit és a lista bármikor tetszőlegesen bővíthető és kipipálható.:) Nekem évek óta van egy listám, ami folyamatosan változik. Általában egyet kipipálok és kettőt felírok, így fennáll a veszélye, hogy sose érek a végére, de ez nem tántorít el. Amikor anno elkezdtem írni, felkerültek rá – akkor legalább is úgy gondoltam - elérhetetlennek tűnő vágyak is. Ma már tudom, hogy nincs lehetetlen, csak igazán akarni kell. Átgondoltam az életem, számba vettem a prioritásokat és mélyen szunnyadó, rejtett vágyaimat papírra vetettem. Néha nem gondolom végig, hogy reális vagy elérhető-e, csak felírom. Aztán majd vagy összejön, vagy nem…de a lehetőség adott. Nem emelek korlátokat, falakat magam köré és mindig megragadom az első adandó alkalmat a lista tételeinek kipipálására.
Az utóbbi években így jutottam el – többek között - a Disney-kastélyként emlegetett Neuschwansteinbe – gyerekkori vágyam színhelyére, Salzburgba Muzsika hangjázni, túrázni az Alpokba, körbe kerékpározni a Velencei-tavat, így tanultam görkorizni, rendeztem az anyagi helyzetem, megírtam az (első) könyvem, … és sorolhatnám. Sok-sok pipa és sok-sok még megvalósítatlan álom. Régóta a listán van Prága (idén márciusban oda is pipa kerül ;) és a hőlégballonozás, ejtőernyőzés. De nagy vágyam visszatérni Görögországba is egyszer még....szóval van még mit "kipipálnom".
Az idei év listája:
Ki tart velem?:)