Neuschwanstein, a bajor ékszerdoboz

Ha az embernek lehetősége adódik gyermekkori vágya teljesítésére, bizony meg kell ragadnia az alkalmat.

Így tettem én 2013. augusztusában, amikor is ellátogattam Füssen város közelébe, a Pöllat–szakadék egyik magányos sziklájának csúcsán ékeskedő - gyönyörű kilátással a közeli Alpsee-re néző - Kastélyba. Abba a kastélyba, mely híresen meseszerű és ezért nem véletlenül köszön vissza Walt Disney Hamupipőke c. rajzfilmjében is.

Az 1869. szeptember 5-i alapkőletétele óta érdekli és vonzza a látogatókat, így lehet Németország legtöbbet fényképezett épülete, valamint egyike az ország leglátogatottabb turistacélpontjainak. Valószínűen ez is közrejátszott abban, hogy sajnos nem sikerült elsőre megnéznünk - csak pár nappal később - ezt a középkori német legendákból, és Wagner operáiból merített ötlet alapján - II. Lajos különc, bajor király által - építtetett csodát.

A parkolóból egy kis meredek hegyi út vezet a várkastély fő kapujához. Van lehetőség kis lovas hintókkal is feljutni, ott jártunkkor főleg japán turisták vették igénybe ezt a szolgáltatást. Mi gyalog tettük meg a 15-20 perces utat. Az emelkedő elejéről visszanézve, csodálatos kilátás nyílik a szomszédos Hohenschwangau-i kastélyra, ahol Lajos gyermekkorát töltötte.

Mivel a belépés időre szólt és nekünk még volt időnk a kastély körül is szétnézni, először a közeli, 45 m magas vízesés felett lévő szorost átölelő Mária-hídat (Marienbrücke) vettük célba, ahonnan a kastély teljes pompájában látható. (Abban az időben a 93 m magasban ívelő híd, melyet a királyi család megbízásából 1866-ban épített a M.A.N. cég, technológiai mesterműnek számított.)  Természetesen a remek fényképezési lehetőséget nem csak mi akartuk kihasználni, így a zsúfolásig telt hídon nem kis szerencse kellett ahhoz, hogy sikerüljön pár olyan kép, ahol nem lóg bele valakinek éppen a keze, feje és egyéb testrésze.

A hídtól pár lépésre gyönyörű kilátás nyílik az alant elterülő Alpsee-re és a környező hegyekre. Ahogy ott nézelődtünk és fényképeztünk, megértettük, miért fogad évente majdnem 2 millió látogatót. A hely elvarázsol, felszabadít és hihetetlen nyugalmat áraszt – még a sok turista ellenére is.

A beléptetés 5 percenként történik, ilyenkor kb. 30-40 ember alkot egy csoportot. Vannak német, angol nyelvű csoportvezetések, mi az audioguides látogatást választottuk. Nem kis szívdobogással vártam, hogy végre átléphessem az épület bejáratát, ahol rögtön egy meredek csigalépcsőn kellett felfelé lépkednünk, majd megkezdődött az alig több mint 20 perces (nekem legalább is nem tűnt többnek) időutazás. A kastély egy kapuházból, egy, az előkelő hölgyek részére épített lakórészből, a király lakhelyéből, egy négyzet alapú toronyból, és a nyugati végén két toronnyal szegélyezett Palasból, vagyis a fellegvárból áll. Itt található a híres trónterem is melynek legnagyobb éke a hatalmas, mintegy 18 mázsa súlyú aranyozott bronzcsillár. Az eredetileg tervezett trónhely felett szentté avatott királyok festménye látható, közöttük a magyar Szent István királlyal. A sors fura fintora, hogy Lajos – korai halála miatt - nem élvezhette a trónterem adottságait.

A kastély látványa kifejezetten teátrális, mind kívül, mind belül. Építészeti stílusában keverednek a mór, a gótikus és a barokk elemek, a trónteremre pedig főleg a bizánci stílus jellemző. A termek falain a középkori német mondavilág ill. Wagner operák jelenetei és hősei láthatók. A falakat mindenhol aranyozás és márvány faragások borítják, s a nagyszerű freskók, festmények, mozaikok, faragványok mesteremberek és művészek tucatjainak adott abban az időben munkát. A berendezések és dekorációk tervezésében és díszítésében maga a király is lelkesen részt vett. Visszaköszönő motívum a Hattyú, utalva Wagner Lohengrin című operájára. A kastélyban található még egy barlangszerűen kialakított szoba (a Grotto) és egy titkos, öblíthető toalett a fő hálószobában, melybe vízvezeték szállítja a vizet. Nekem leginkább a pompás királyi hálóterem és bálterem tetszett. Feljegyzések szerint csak az ágy elkészítése több, mint öt évig tartott. Mindazonáltal sok belső szoba díszítetlen maradt, az ötemeletes palotában 360 szoba található, melyekből mindössze 14 készült el Lajos halála előtt.

II. Lajos úttörőnek számított az elektromosság bevezetésében. Kastélyaiban elsőként használták az elektromosságot és más, kényelmet szolgáló találmányt. Így pld a konyha még ma is modernnek számító felszereléssel volt ellátva. A tűzhelyeiből távozó forró levegővel fűtötték a többi helyiséget, a csapokból hideg és meleg víz is folyt, vízöblítéses wc-ket üzemeltettek és még lift is volt.  Lajos építkezései sok tudást és tapasztalatot igényeltek, több olyan mesterséget, melyek másképpen kihaltak volna; nagyszámú kézművesnek, kőművesnek, vakolónak, dekoratőrnek, stb. nyújtott munkát és jövedelmet. Bár a kastélyt 1869-ben kezdték építeni, még 1886-ban, a király 17 évvel később bekövetkezett halálakor sem lett befejezve.

A nép által „Tündérkirálynak” keresztelt, miniszterei szerint viszont csak „őrült király”-nak hívott Lajos igencsak különc életet élt. Egyik kedvenc időtöltése volt például, hogy ezüstvértet öltve, hattyú formájú csónakjában Lohengrin-ként hajózott. Gyűlölte a társaságot, ha mégis fogadást kellett tartania, inkább matt részegre itta magát, csak ne kelljen tudomást venni a környezetéről. Imádta a természetet és a költészetet. Ebben hasonlított unokahúgához, Erzsébet bajor hercegnőhöz (a későbbi osztrák császárnéhoz, Sissihez), akivel haláláig nagyon jó barátságban volt. Összekötötte őket különcségük.

II. Lajos soha nem nősült meg, s bár jegyben járt unokatestvérével, Zsófia Sarolta bajor hercegnővel, az esküvő napját többször is elhalasztották, sőt 1867 októberében, pár nappal a kitűzött dátum előtt a homoszexualitásra erősen hajló Lajos végleg lemondta az esküvőt. Később sem nősült meg, inkább férfiak társaságát kereste. Viszonyt tartott fel főlovászmesterével, egyik udvaroncával, de volt kapcsolata egy magyar színésszel is. Fordított napirendben élt, hiszen nappal aludt, éjjel pedig a bajor vidékeket járta. Esztelen költekezésbe kezdett, amikor megálmodott kastélyait szerette volna megvalósítani. Amikor már hiába kért pénzt a minisztereitől, körbeutazta a fél világot, hogy pénzt kunyeráljon, felajánlva bajor tartományait zálogként. II. Lajos miniszterei idővel megelégelték a király véget nem érő költekezéseit. Ürügyként a királyt őrültté, azaz kormányzásra alkalmatlannak nyilvánították, majd 1886. június 12-én a müncheni elmegyógyintézet ápolóival a Starnbergi-tó mellett lévő Berg kastélyba vitették, ahol másnap rejtélyes körülmények között kezelőorvosával együtt holtan találták. A két férfi kora este sétálni indult, később holttestükre a sekély vízben, úgy 20-25 méterre a parttól találtak rá. Hivatalos nyilatkozatot nem adtak ki, de azt beszélték, hogy az orvos nyakán fojtogatás nyomai voltak fellelhetők, míg a királyon külsérelmi nyomok nem mutatkoztak. Mindez arra utal, hogy Lajos először megfojtotta a doktort, és utána magát is a vízbe ölte. (Felmerült olyan állítás is, miszerint a király azért fojtotta meg a doktort, mert szökni próbált, de menekülés közben hátba lőtték. A bizonyítékként szolgáló kabát azonban - melyen pár szemtanú 2 lövésből származó lyukat látott - eltűnt.)

Mindet összegezve, biztos vagyok benne, hogy nem most jártam ott utoljára. Ez a csöppnyi ékszerdoboz nagyon a szívemhez nőtt - főleg a bálterem, bizonyos okok miatt... - és mindenkit csak arra bíztathatok, ha Füssen felé jár, ne hagyja ki ezt a páratlan élményt. S bár II. Lajos kívánsága az volt, hogy idegenek ne léphessék át a Kastély falait, ott fent bizonyára megbékélt már a gondolattal, hogy a rajongásig szeretett kastélya a turisták egyik kedvelt célpontja lett.

(Forrás: wikipédia)