Honvédsors a Don-kanyarban 2. rész
Zóka Ernő honvéd 1942. végén a felváltó egység katonájaként került Oroszországba. https://zsokamoka.webnode.hu/news/honvedsors-a-don-kanyarban-1-resz/
Az oda útról rendszeresen beszámolt feleségének, akivel Tábori postai levelezőlapon tartották a kapcsolatot. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban ezekből olvashatunk részleteket.
1942.11.22.
Édes szívem, Erzsikém. Én itt messze idegenben valahol Oroszországban egy kis faluban vagyok, de gondolatom otthon jár. Olyan szegény itt a nép, mint a templom egere. Hétfő van, esik a hó, innen a meleg szobából nézem a tájat. Szomorú táj ez, csend van, az ország úton egy-egy trojka vágtat. Messziről jönnek, menekültek. …vettünk lovat, szánkót, az visz mindent. Délután három órakor már itt sötét van, sokat alszunk, lassan megtanulunk oroszul beszélni, nem is nehéz. ..
1942.11.28.
..még mindig megyünk, nagy a hó erre, egy kicsit hideg van, de tudod, hogy szeretem a friss levegőt….már unom a vajat, a sajtot, a májpástétomot, tejet iszunk, mézet, teát, szóval jó minden. Híztam két három kilót…most már szánkón megyünk, óriási hegyeken, dombokon, úttalan utakon megyünk előre…egy nagyobb városban pihenünk két napot, jó meleg ágyban alszom, ezek jó népek és örülnek a magyar katonának.
1942.12.02.
…Mink valahol a hómezőn megyünk, ti otthon vagytok jó emberek között, itt is vannak jó emberek, csak kevés. Minden nap máshol vagyunk, magam se tudom, hogy hol, de most már talán megállapodunk valahol és egy hónapig ott maradunk. Én az őrmester úrral vagyok, mindenünk van. Sok tejet iszok, erre van túró, tejfel. Anyukám tízdekás csomagban küldjél szaharint és majd rumot, süteményt, ha majd egy kilós csomagot lehet küldeni.
1942.12.03.
Végre megérkeztünk egy kis faluba, de embert alig látni az ételt nem ismerik. Marharépa és tök az ebédjük, ez igaz. Itt hét napig leszünk, hideg nincs, jól vagyok, ne félj anyukám vigyázok magamra…
1942.12.04.
…vettem kétszáz tábori lapot még a vonaton, csak akkor nem írok, ha úton vagyunk. Bizony ez komoly dolog, isten ments, hogy kint maradjon valaki éjjelre, az megfagy. Két órakor eltűnik a nap, csak a végtelen hó világít, nekünk még sikerült mindig bemenni egy faluba és jó meleg szobába aludni de reggel bizony tovább megyünk, már háromszáz kilométert is mentünk előre egész máshol vagyunk, mint ahová indultunk. …
1942.12.17.
…én jól vagyok és örömmel újságolom, hogy megtanultam síelni, elég jól megy már, nem is olyan rossz dolog ez egy pár bukfenc és aztán megtanul az ember…ne haragudj, hogy csak utólag írtam meg, de már tudok lesiklani, rohanni a havon a végtelen Oroszországban…
1942.12.20.
…ismét egy kis állomáson reggelizünk, jól érzem magam. Erre óriási erdő van, szépen süt a nap, szalonnát sütünk, körülbelül még két napot megyünk, itt már magyarok vannak. Benéztünk egy orosz muzsik házába, de szörnyű látvány. A tehén, csirke, disznó együtt van, ez a szovjet paradicsom, csak nem érett meg, hanem rohadt, ne kívánjátok még látni se…
1942.12.21.
Édesanyukám jól vagyok, ha ráérünk akkor elmegyünk síelni, sok hó van erre, emlékszem csak a moziban láttunk azelőtt csak síelő katonákat, és most én is az vagyok. Szép sport ez, aki tudja, nem számít a hegy, a völgy csak rohanunk rajta át…
1943.01.02.
Valahol Oroszországból, egy kicsiny faluból írok neked. …most újból nagy útnak nézünk elébe. Mi sítalpakon megyünk és így könnyen teszem meg az utat, lehet hogy pár napig most nem tudok írni.…itt két órakor sötét van, lámpa nincs, kis olajmécses mellett kártyázunk, iszunk, főzögetünk a kemencében, mert sparhelt az nincs. Elég melegek ezek a házak, pedig fából van. Ez a nép nem tudja, hogy mi a zsír, a fehér liszt, a jó kenyér. Répát, káposztát és (kartoskát) krumplit esznek, ez igaz.
1943.01.07.
Drága Anyukám. Ne haragudjatok rám, ha egy kicsit elégedetlen, türelmetlen vagyok. Egy órával előbb még semmit se tudtam és most kaptam meg 9 db levelet. Köszönöm a fényképet, amin látom az arcodon, hogy sokat gondolsz rám. Anyukám ne búsulj, hisz akkor, hogy fogsz kinézni, mire haza megyek? Légy vidám és ne törd össze az arcod. ..
1943.01.08.
… anyukám csak egyszer haza jussak, akkor majd elmesélem nektek, hogy mi is az a front. Itt nem úgy van mint otthon, hogy van minden, csak meg kell venni. De itt nincs semmi, kihalt házak, végtelen hómezők és a halált osztó hideg, de azért én nem fázok. Csak rátok gondolok és ez erőt ad nekem, hogy egyszer győzedelmesen haza térjünk és újra karomba zárhatlak titeket.
1943. január 12-én az oroszok megindították a támadást https://zsokamoka.webnode.hu/news/honvedsors-a-don-kanyarban-3-resz/