Egyenesen, előre.

Pár évvel ezelőtt eltévedtem. Rátértem egy olyan útra, ami sehová sem vezetett. Persze, mert akkor még nem volt elég fejlett a GPS-em, ami megmondta volna, hogy merre menjek, mennyire gyorsan haladjak és mennyi idő múlva érkezhetek meg a célomhoz. Fiatal voltam, naív és bohó:)
Azóta feltörtem. Bizony!
Ma már egy igazán fejlett, sokat tapasztalt és modern beépített "Mohá bá"-m van (felvidéki barátnőm szerint ez a neve a GPS-nek:).
Mostanában elég sokszor hallottam ugyan tőle azt hogy : "Újratervezés" ...Ugyanis elindultam párszor az elképzelt célállomás felé és hát be kell valljam, többnyire zsákutcába futottam. Szólt ő párszor, próbált figyelmeztetni...hogy "fordulj vissza", de valahogy nem akartam meghallani. Aztán elhallgatott. Már szóra se méltatta a hülyeségeim.
Azonban pár napja, újratöltődött. Ráléptem egy útra és hirtelen megszólalt: "menj tovább egyenesen". Meglepődtem, de megörültem. Végre megleltem a helyes utat ezek szerint, amit olyan régóta kerestem...
Itt a tavasz, gyönyörűen süt a nap, az ember szíve kinyílik, megtelik vidámsággal és mehetnékkel. Néha úgy beletaposnék a gázba, hogy hamarabb odaérjek a célomhoz, a sok elvesztegetett év után.
De most már figyelek Mohá bá "túl gyorsan mész" intésére is. Minek rohanni? Már jó irányban vagyok, inkább élvezem az utat.

(2013. április)