Bármit egy kakaóért

Milyen kis furfangos tud lenni...

Lábujjhegyen közelíti az ágyam, persze én már az ajtó nyitására felébredek  Megáll az ágy mellett. Nem szól, csak néz! Nem! Azért sem nyitom ki a szemem, inkább feszülten várom, hogy mi fog történni. Semmi! Ő csak áll és gondolom néz. Én meg csukott szemmel kezdek megőrülni, hogy vajon mit csinál? Mert nagy a csend. De akkor sem nyitom ki a szemem. Nem! Merthogy én még alszom!! Igen ám, de Ő is türelmes, úgyis tudja, hogy tudom, hogy ott áll és nem szól, nem mozdul. Hirtelen ötlettől vezérelve befordulok a fal felé, így legalább a szemem kinyithatom végre. Ekkor már tudja, nyert! Anya felébredt!

- Alszol?- kérdezi teljesen ártatlan hangon.
- Alszom! - és a fejemre húzom a takarót.
- Mikor kelsz fel? - Nem, nem adja fel!..
- Nemsokára - dörmögöm a takaró alól.
- Az mikor van? - most már vigyorog és lehúzza a takarót a fejemről.
- Most? - próbálnám még húzni az időt…
- Aha - bólint a fejével és a nyertesek magabiztos mosolyával befészkeli magát az ágyamba.
5 perc múlva boldogan szürcsöli a kakaóját és sunyin, ártatlanul megkérdezi: korán van még?

Na itt lettem kész, és kezdtem el kitervelni a legválogatottabb kínzásokat számára.

(2011)