Az idegen
Már az is gyanús volt, hogy égett reggel az irodámban a villany. Nem szokott, mert a kollégáim ritkán érnek be előttem a munkába.
Mikor beléptem az irodám előtti helyiségbe, megcsapott az illat. Kicsit fanyar, mégis határozottan finom. Valahogy úgy nézhettem ki, mint amikor a rajzfilmekben a figura orra előtt kúszik az illatfelhő és megy utána. Én is mentem, egészen az irodámig. Ott a küszöbön megtorpantam. Egy jól öltözött, magas férfinak látszó egyén ült az asztalomnál és veszettül körmölt valamit. Megköszörültem a torkom, azt hiszem egy szerény "khm" is kijött belőlem, de egyénünk csak írt tovább, némileg kissé feszültebb arccal.
Gondoltam, csak nem hagyom annyiban és így szóltam határozottan: - Jó reggelt! Segíthetek? Emberünk felnézett...látszott meglepődött, hogy én ki vagyok és mit keresek ott? De csak ennyit szólt: - Van egy tolla? Az enyém kifogyott. Szó nélkül rámutattam az asztalomon lévő ceruzatartóra. - Á, köszönöm! - kivette a kedvenc tollamat és folytatta az írást, mintha ott sem lettem volna. Mit tehettem volna, hagytam őt.
Beraktam a kabátom a szekrénybe, csináltam egy kávét, persze fél szemmel sandán figyelve azt a jóképű idegent az asztalomnál. Ki ez? - próbáltam rájönni, de sötétben tapogatóztam, mivel a kollégám éppen aktuális szerelmével tárgyalt telefonon, és én nem akartam megzavarni a reggeli bájcsevejt. Lesimítva a szoknyámon lévő nem létező ráncot, visszatipegtem kávéval a kezemben és ismét megálltam az ajtóban. Figyeltem az idegen határozott kézmozdulatait, ahogy a papírra véste a sorokat. Egészen elmerültem benne. Arra lettem figyelmes, hogy csörög a telefon és a jóképű felnéz rám.
- Nem veszi fel a telefont?
Venném én, de ahhoz közvetlen közel kéne állnom hozzád. - gondoltam magamban. Csakhogy a Bell találmány nem adta fel. Kezdett kínos lenni a dolog, hát odaléptem és felkaptam. A kisfőnököm volt, aki közölte, ne lepődjek meg, jönni fog reggel valaki, és lead egy árajánlatkérést. Szóval Megrendelő vagy...néztem idegenünk széles hátát, ami kb 5 centire volt tőlem és valahogy betöltötte a teret. Amúgy sem büszkélkedhetem túl nagy irodával.
Mire befejeztem a beszélgetést, a jóképű is végzett. Felállt, veszélyesen közel kerülve ezzel hozzám és mosolyogva átnyújtotta a teleírt lapot. Gyorsan átfutottam, hátha akad olyan kérdésem, ami esetleg nincs feltüntetve. Zsebébe nyúlva átnyújtott egy névjegyet, amin a hivatalos céges telefonszáma és e-mail elérhetősége volt. Lehet, hogy észrevette lányos zavarom, amikor szerencsétlenkedtem a tűzőgéppel, hogy a névjegyét az árajánlatkéréshez csatoljam. Lehet, de nem mutatta. Csináltam gyorsan egy fénymásolatot róla, miközben hallottam, hogy megköszöni a tollat és visszateszi a helyére.
Rendes pasi, gondoltam magamban mosolyogva. Aztán ahogy jött, úgy távozott. Még rémlik, hogy odavetett egy viszlátot, de lehet, hogy csak képzeltem. Viszont ott maradt az illata és még valami. Amikor először a tollamért nyúltam, egy másik névjegykártya volt hozzá tűze, hátulján egy kézzel írott telefonszámmal és már éppen felhívni készültem a számot, amikor felébredtem az ébresztőóra hangjára.
(2011)